Majdnem kimaradt, pedig szerintem bűn volna… Iris Apfel nemrég volt 99, egy ikon, példakép, inspiráció, úttörő, egy modell nekünk, nőknek, hogy mennyire kell megfelelni egy olyan társadalomnak, amelyik hibás üzeneteket küld a nőknek, és olyan ambivalens elvárásokkal sújtja őket, amiknek nem igazán lehet megfelelni egyetlen életben…
Tehát… legyetek önmagatok, menjetek azon az úton, ami nektek jó, csináljátok, ami nektek jó, amire vágytok, amit a szívetek diktál, így is, úgy is kritizálni fognak, bármit is tegyetek! Öltözzetek színesen, hülyén, vagányan, decensen, unalmasan, ahogy akartok, mert nektek úgy jó! Tanuljatok, fejlesszétek önmagatokat, ne nagyon várjátok másoktól a megoldást, a felszabadítást, mert ritkán kapjátok meg, önmagatokban viszont biztosan.
Tanuljátok meg, hogy a kor az csak egy szám, nem kell versenyt futni sem az évekkel, sem az öregedéssel, sem a gravitációval, a test az gyönyörű 100 évesen is, ha tisztelettel és csodálattal tekintetek rá.
Az öregedés a kiválasztottak kiváltsága!
Aki szeret benneteket, az ráncosan is fog, ha meg nem, az nem a ti problémátok! Szeressétek eléggé önmagatokat, hogy meg merjétek mutatni másoknak is! Hogy merjetek játszani, merjetek hülyét csinálni önmagatokból, merjetek hibázni, és elfogadni azt! Merjetek gyerekek maradni egész életen át, a tárgyakat játékszernek nézni, önmagatokat festővászonnak, merjetek játszani életet!
Merjetek élni!
