Az ékszerek hoztak össze bennünket, még sosem találkoztunk személyesen, mégis sokat tudunk egymásról. Földiek vagyunk, és bár már mindketten itt élünk, ez még mindig egy erős közös kapocs. Mesélj kicsit gyerekkorodról!
Hol nőttél fel, milyen volt a hely, a ház, az utca, a gyerekek? Mi akartál lenni felnőtt korodban?
Mi vagy ki volt a legnagyobb hatással rád akkoriban?
Székelyföldön, Kézdivásárhelyen, Háromszék „Párizsá”-ban születtem 1982 január 16-án. A Ceausescu érának „köszönhetően” nem igazán kényeztették el az édesanyákat a három hónapos engedélyezett otthonléttel, így kerültem én az édesanyai karokból a még gondoskodóbb anyai nagyanyám nővéréhez, akit későbbiekben nagymamának fogadtam Anyai nagymamám ugyanis még aktívan dolgozott. Fogadott nagymamám bábaasszony-szülésznő volt, erős, karakteres asszony. Szigorú, de mérhetetlen szeretettel nevelt.
Gyermekkoromat tehát három hónapos koromtól iskolás koromig Nyújtod nevű községben éltem. Iskolás koromtól pedig minden nyári szünetet szintén itt töltöttem. A tornácos ház, a kút körüli mesevilág, a virágoskert bája, a csempekályha melege, a vasárnapi szentmise és az azt követő ebéd, a babámnak csipkeszegélyű ruhát varró esős délutánok, a pityókaválogatás, a patakban fürdőzős meleg nyári nap, a felhőtlen játék, a csengőszóval érkező angyalok Karácsonykor, az illemszabályok szigorú ismerete mind-mind olyan mozzanat és pillanat, melyből a mai napig táplálkozom, erőt merítek döntéseimhez. A megszokott rend biztonságot adott, az együtt töltött idő nagyszüleimmel igazi minőségi idő volt, ahogyan azt a mai szakirodalom meghatározza. Bábaasszony nagymamám volt a legnagyobb hatással rám, a család elmondása szerint jobban hasonlítok rá, mint édes gyermeke vagy unokája. Anna nagymamám kódolt belém olyan értékeket, melyek mentén ma is bátran fölsorakozom, meghozom azokat a döntéseimet mely nem csak saját életemet, hanem mások érdekeit is szolgálja.
