Nők Felvinczyben! Interjú Skita Erikával

Egy igazán fura konferencia és egy szállodai szoba hozott közelebb minket, és azóta egyre több közös dolgot vélek felfedezni kettőnkben, miközben két ennyire ellentétes személyiség talán kevés van a föld hátán.

Lenyűgözően sok az energiád, terved, az ötleted, az életed a család és a vállalkozás között mozog, mégis marad rengeteg időd tervezni, alkotni, segíteni. Honnan meríted ezt a temérdek erőt, milyen vulkánra kapcsolódtál rá, és kapod azóta is a muníciót? Gyerekként is ilyen energikus voltál?

Igen, azt hiszem, én már gyereknek is ilyen voltam. Szerettem a társaság lelke lenni. Nemrégiben egy remek EQ teszten is megerősítést nyert, hogy kikezdhetetlen az optimizmusom és a motivációm. Jó tudni, melyek az erősségeim, és innen lehet megerősíteni a többi területet. Lehet, hogy én magam vagyok a vulkán?

Hol nőttél fel, milyen házban, milyen környezetben? Jó gyerek voltál, mindent megkaptál, amit szerinted egy gyereknek meg kellene kapnia a szüleitől?

Orosházán születtem, és szerencsém volt, mert 3 éves koromtól folyamatosan családi házban éltünk, kerttel, kutyákkal, macskákkal. Nagyszerű gyerekkorom volt, remek családom, ha választhatnék, ugyanoda születnék még egyszer. Az anyukám nagyszerűen támogatta meg az önbizalmam, mindig cinkosom volt mindenben, azt hiszem ez az optimizmusom és a motivációm gyökere is. Az anyukám mindig hitt bennem.

Kamaszként hogyan élted meg a változást, nehezen vetted az akadályokat, vagy simán váltál gyerekből felnőtté?

A kamasz lét folyamatos hullámzás volt, hullámhegyek és hullámvölgyek között. Örömömre és bánatomra megvan a gimis naplóm, ebből remekül látom, milyen végletes és bizonytalan érzés volt kamasznak lenni. De itt is szerencsém volt, nagyszerű osztályom volt, remek barátaim az ország minden részéből. Azok a régi szép idők, amikor még papírra írt több-tíz oldalas leveleket írtam és kaptam…

A konfliktusaidat már akkor is ilyen tudatosan kezelted, vagy később tanultad meg?

A konfliktuskezelést később tanultam meg, és ezért is tartom fontosnak, hogy a gyerekeim nálam korábban sajátítsák el pl. ezt a készséget is.

Milyen viszonyod volt a fiúkkal, szövetkeztél velük, vagy inkább tartottál tőlük? Mi érdekelt bennük, mitől voltak mások, izgalmasak?

Van egy öcsém, és a szomszédunkban is voltak lányok fiútesókkal, így teljesen természetes volt számomra, hogy ők is a csapat részei.A gimiben sok fiú barátom volt, jól éreztem magam velük, és mivel nem voltam nagyon csajos lány, és nem vettem túl komolyan magam, természetesen illeszkedtem közéjük is. Egy banda voltunk, összetartottunk, együtt nevettünk, és néha lelket öntöttünk egymásba, ez így volt kerek.

Életed első szerelme mikor talált meg? Szép emlék?

Érdekes kérdés ez. Én nem az első barátomra emlékszem első szerelemként, és nem is a másodikra. Majdnem 18 voltam, sokáig kísértett. Megszenvedtem, de azt hiszem tanultam is belőle. Segített azzá lennem, aki vagyok. Ezért pedig csak hálás lehetek, még ha nem is felhőtlenül szép az emlék, amit őrzök róla.

Mikor találtad meg az igazit?

A 25. szülinapom előtt néhány héttel találkoztam Szabolccsal. Azóta is együtt vagyunk, társam magánéletben és a vállalkozásban is, együtt indítottuk az Értsünk szót Kft-t 2011-ben, és együtt dolgozunk nap mint nap.

Mit üzennél a 13 éves Erikának ezzel kapcsolatosan, ami sokat segítene neki azokban a nehéz években?

Talán azt, hogy tanulja meg kifejezni az érzéseit, és ne féljen feltenni a kérdéseket, ha szeretne választ kapni. De csak ha szeretné hallani a választ és el is bír velük. Szerintem a bizonytalanság sokkal rosszabb bármilyen lehetséges válasznál. Ja, és talán azt, hogy ne felejtse, hogy a dolgok és az emberek változnak. Ne hagyja, hogy a prekoncepciók beszűkítsék a lehetőségeit.

Milyen belső indíttatásból jelentkeztél a jogi egyetemre? Jó döntésnek bizonyult? Mi volt a konkrét elképzelés ezzel kapcsolatosan?

Nem volt konkrét elképzelésem. Egy évig jártam filozófia szakra és imádtam. A második év azonban nagyon távol állt tőlem, és félév előtt évhalasztással eljöttem, és nem is mentem vissza. Nem tudtam, mi szeretnék lenni, ami biztos volt, hogy szeretem a történelmet, jó vagyok magyarból, és tudok tanulni. Ez a jogi karon is így maradt. Nem szerettették meg velem igazából egyik területet sem, egészen negyedéves koromig fogalmam nem volt, mi lesz belőlem az egyetem után. Aztán úgy tűnt, hogy a büntetőjog felé fordulok – ehhez kellett egy megnyert országos perbeszédverseny – ám ez is megváltozott az idővel, ahogy alakult az életem. Brüsszelben logikus módon az EU jog került előtérbe. Ha újra 18 lennék, nem filozófiát vagy jogot tanulnék.

Jogi egyetem, külföld, család - mesélj nekem a fordulatról! Hogyan jött a 180 fokos változás az életedbe, és váltál vállalkozóvá? Milyen belső motiváció vezetett ide, mi az, ami most (és folyamatosan) motivál? Hova tartasz?

Imádtam Brüsszelt, az ottani munkámat, van olyan barátnőm, akivel máig tartjuk a kapcsolatot, pedig már 10 éve hazajöttünk. Sírtam, amikor hazaköltöztünk, holott én voltam a változás elindítója. Alkalmazottként dolgoztam a kisfiam születéséig. A mára legendává vált babakocsis sétákon a férjem vetette fel először, hogy talán saját lábra kellene állnunk. A szüleim vállalkozók is voltak, és nem a sikeres fajtából – így, ennyi idő és tapasztalat után már pontosan látom, náluk mi hiányzott. Először tiltakoztam, és nem tudtam elképzelni, hogy lehetnék vállalkozó? Ahogy azonban kialakult, mivel is szeretnék foglalkozni, és amikor láttam, milyen változásokat indítunk el a családok mindennapjaiban, mintha szárnyaim nőttek volna. Visszakaptam azt az önmagam, akit anyukám mindig látott bennem, és számomra is hihetetlen módon minden kudarcból erősebben jövök ki. Ami motivál? Az, hogy látom, milyen hatással van mindaz, amit tanítunk a szülőkre és rajtuk keresztül a gyerekeikre. Látom a saját gyerekeimen, hogy megéri.Szeretném megmutatni, hogy az ismert és nem jól működő régi módszerek mellett vannak jól működőek is, amelyeket azonban tanulni kell, mert a mi generációnk még nem így nőtt fel.

Miért pont ezt a nagyon különleges, és rendkívül hasznos területet választottad, ahol szülők ezrei vesznek el az ismeretlenbe, te meg nyugodt tisztánlátással vezeted ki őket a káoszból a fénybe... 
Nem titok, nekem is segítettél, meg még sokan felsorakoznak itt mögöttem, akiknek megváltozott az élete általad - otthon, a saját gyerekeiddel is ennyire tudatos vagy? Mindig tudod, hogy mit kell tenni, mondani, mikor kell kreatívnak lenni, mikor kell keménynek maradni, mikor mit kell csinálni, gondolni, érezni, mondani, vagy azért néha te is elbizonytalanodsz?

Néha meglepő visszajelzéseket kapok, arról, hogy milyen lazán és természetesen tudok azonnal másik megoldást javasolni egy-egy feszült szülő-gyerek helyzetben vagy, hogy bizonyos helyzetekben hogy tudok olyan empatikus és nyugodt maradni. Ezeket nem is mindig veszem észre. Csak visz a lendület, az, hogy annyira szeretnék segíteni, jobbá tenni… A gyerekeim imádnivalók, és nap mint nap gyakoroltatják velem, amit másoknak is tanítok :)Legtöbbször nagy magabiztossággal állok a nehéz helyzeteink elé. Megtanultam lehetőségként tekinteni a gubancokra is. Hiszen mi történhet? Nem jól bogozzuk őket, és kezdhetjük újra. De közben megtanultunk valamit – már tudjuk, hogy van olyan út, ami nem működik, és más megoldás kell. Minden nap tanulok valamit, és ezt imádom. Amiért még hálás vagyok, az a humor. Az anyukám mestere volt annak, hogyan lehet humorral elvenni egyes helyzetek élét, és ezt a családi hagyományt lelkesen viszem tovább. A gyerekekkel nagyon sokat bohóckodunk, ebben mindig partnerek. Minden új helyzet hordoz magában bizonytalanságot, így persze, hogy bennem is felmerül, hogy „na, ebből most mi lesz?” Aztán gondolkodom egy kicsit, igyekszem megnézni a gyerekek szemszögéből is a helyzetet, és nekiveselkedem. Aztán legfeljebb bogozunk megint…

Kedvenc filmed?

Ez az eddigi legnehezebb kérdés. Ez folyamatosan változik, sok kedvenc van, mert sok film van rám hatással. Legutóbb a Hanta boy-t néztem újra, és el is határoztam, hogy írok róla egy cikket.

Kedvenc könyved?

Ez még nehezebb. Mivel szinte mindig olvasok, és legtöbbször több kötetes sorozatokat, így nehéz egyetlen könyvet kiemelni. De a kedvedért, legyen. A kedvemért legyen kettő. :) Kamaszkorom óta nagy kedvenc Dallos Sándortól a Munkácsy életéről szóló A Nap szerelmese és az Aranyecset.

Kedvenc színed?

Zöld – sötét, kékes fenyőzöld. Imádom.

Mikor és hogyan tudsz lazítani? Inkább magány, vagy inkább családdal?

A családdal imádok kimozdulni, kirándulni. Ilyenkor a tevékenységet preferálom. Ha egyedül, akkor olvasok, akár napokig, szinte alvás nélkül is.

Víz vagy hegy?

Hegy.

Szálloda vagy kemping?

Szálloda.

Víz vagy pezsgő?

Víz.

Mi számodra a legfontosabb érték egy emberben?

A legfontosabb érték számomra a nyitottság. Hogy elfogadjuk, hogy valaki más, vagy másként gondolkodik, mint mi. Akkor is, ha nem értünk egyet, elfogadjuk, hogy lehet másként is cselekedni, mint ahogy mi tesszük vagy tennénk. És hogy mindig lehet javítani. És javítunk is.

Mennyire bízol alapból az emberekben? Tesztelsz, vagy ősbizalommal nyitsz feléjük, legyen ami lesz?

Azt hiszem az alapvető optimizmusomból származóan én magam is nagyon nyitott vagyok mások felé, és szerencsére a legtöbb esetben mindez nagyon jól működik. Voltak melléfogások, és azokból is tanultam. Ám nem lettem zártabb emiatt.

Mesélj jövőbeli terveidről, hova tartasz? Milyen kihívásokkal fűszerezed az elkövetkező öt-tíz évedet?

Szeretném, ha minél több szülőhöz, pedagógushoz, vezetőhöz, egészségügyi dolgozóhoz…kb mindenkihez, aki emberekkel foglalkozik vagy dolgozik, eljutna az információ, hogy mennyivel jobbak, erősebbek, hitelesebbek és magabiztosabbak – vagy akár emberibbek - lehetnek, ha megtanulják használni az érzelmi intelligenciájukat. Már maga a fogalom sem mindig tiszta, sokan azt hiszik, valami valóságtól elrugaszkodott érzelgős, rózsaszín massza. Pedig nagyon gyakorlatias tud lenni, csak meg kell tanulni használni! Az Érzelmi intelligencia gyakorlatok c. kiadványom hamarosan megjelenik csehül, már egyeztetek az esetleges nemzetközi (elsődlegesen amerikai) terjesztéséről. Ezen a területen szeretnék még több, a mindennapi helyzetekben használható, gyakorlatias terméket útjára indítani, mert látom, tapasztalom, hogy hasznosak. Gyereknek, szülőnek egyaránt. A gyereknevelés mellett szeretnénk újra megerősíteni a párkapcsolatokat is, és az érzelmi intelligencia alkalmazását is minél szélesebb körben elősegíteni a megfelelő tesztekkel, mérésekkel, módszerekkel. Ha valakit érdekel a téma, a www.ertsunkszot.hu oldalunkon folyamatosan informálódhat.

És szeretnék néha tényleg csak pihenni, ami nem egyszerű, mert folyton töröm a fejem valamin. De igyekszem majd magamra is gondolni. Néha egy-egy Felvinczyvel :)